Bejegyzések

10. Nap

  2023.04.22., Nagykároly           Elérkezett a nap, mikor haza kell mennem és véget ér a vakációnk Sándorral. Volt benne sok vidámság a kezdeti nehézségek után is. Ma viszont eljött egy nagyon fontos nap Sándor életében. Egész nap együtt terveztük ennek a programnak a részleteit.           Segítettem neki feldíszíteni a kastély udvarát, hogy a lehető leghangulatosabb legyen. A díszítés rengeteg gyertyából, égősorokból és színes lampionokból állt. Petőfi azt szerette volna, ha Júliának ez meglepetés lesz, ezért elküldött engem, hogy hívjam el Júliát sétálni és vezessem el idáig.           Mikor a kastélyhoz értünk megmondtam Júliának, hogy menjen előre, nekem még van egy kis elintéznivalóm. Mikor beért az udvarába, rögtön utána futottam és egy bokor takarásában álltam. Petőfi tervek szerint térdre ereszkedve várta szerelmét és egy belsős poénnal kezdte a lánykérést: Dobd le a gúnyád! Majd komolyra fordította szavát és feltette a mindent eldöntő kérdést: Leszel a feleségem? Júlia

9. Nap

  2023.04.21., Nagykároly           Sándor a mai nap inkább Júliával szeretett volna lenni és én ennek nagyon örültem, hiszen újra boldognak láttam. Ha jól tudom a nagykárolyi kastély udvarában romantikáztak. Sándor nagyon be volt zsongva, még egy piknik kosarat is összeállított Júlia számára.           Elvittem sétálni Csöpit, a kiskutyámat akire eddig anyukám vigyázott. Miköben sétáltam észrevettem a híres-neves költőt, Júliávial. Éppen nagyon benne voltak valamiben, úgyhogy nem szerettem volna megzavarni őket, inkább tovább mentem. Ahogy ott megláttam őket, rájöttem, hogy miért szeret ennyire Sándor verseket írni, hiszen engem is megszállt az ihlet őket látva. “Szerelmemnek rózsafája…/ Árnyékában heverek,/ Hulldogálnak homlokomra/ Illatozó levelek.” Majd megmutatom Sándornak is, hátha tetszik neki és kicsit átalakítva tud belőle alkotni egy mesterművet.           Petőfi elmesélte, hogy mi a terve Júliával. Ez egy nagyon nagy lépés lesz az ő kapcsolatukban.

8. Nap

  2023.04.20., Nagykároly           Korán reggel elindultunk Nagykárolyba. Sándornak már ténylegesen hiányzott a szemkötő, kicsit szomorú lett, mikor megtudta, hogy máris megyünk Nagykárolyba. Az út végéhez érve meguntam a folyamatos nyavajgását, ezért ismét előkerült a híres sál. Nem is gondolta, hogy ezúttal nem csak az autóút alatt kell viselnie, hanem míg be nem érünk a házba.           Mikor levettem róla a szemkötőt, nem is hitte el, hogy ott áll minden barátja. Meglepődöttségében még egy könnycsepp is kicsordult a szeme sarkából. Elkezdtünk bulizni, ám egyszer csak meghallottam a csengőt. Mentem ajtót nyitni és nagy csodálkozásomra Júlia állt ott. Alig nyitottam ki az ajtót, Júlia berontott és Sándort kereste. Ahogy meglátta, Sándor lefagyott, Júlia pedig végig a szemébe nézve e sorokat idézte: “ Én szeretlek, és szerelmem,/ E végtelen áradat,/ Mint földet az özönvíz,/ Eltemette múltamat. ”. Sándor megilletődve és kicsit lesokkolva állt az emberek között, Júlia viszont nem z

7. Nap

  2023.04.19., Nagyszalonta           Elérkezve utolsó napunkhoz Nagyszalontán, kifejezetten költőknek való játékot eszeltünk ki Jánossal, ez pedig nem más, mint egy szabadulószoba direkt költőknek tervezve. Ahhoz, hogy kijussanak belőle, Sándor és János különböző logikai feladatokat kellett megoldjanak, majd ami jobban feküdt nekik az nem más, mint a versírás volt. Az utolsó próbában az egész játék során megtalált szavakból kellett felismerjék egy költő művét, ami nem más volt, mint Ady Endre Szeretném, ha szeretnének című verse. Petőfi ennyiből kitalálta, kiről is van szó: “E zért minden: önkínzás, ének:/ Szeretném, hogyha szeretnének/ S lennék valakié,/ Lennék valakié. ”. Mivel nem volt túl sok idejük, ezért kicsit bepánikoltak, mikor az óra jelezte, hogy két percük van kijutni, s még várt rájuk néhány feladat, de összeszedték magukat és sikerült elhagyniuk a szobát.           Ez az egész játék csak elterelés volt, ugyanis míg János lefoglalta Sándort, addig én elkezdtem megszer

6. Nap

  2023.04.18., Nagyszalonta           Látva a tegnapi nap sikereit, mára is egy nem mindennapi programot választottunk Jánossal, méghozzá azt, hogy együtt kiugrunk ejtőernyővel egy repülőből. Korán reggel, mikor még Petőfi nagyban húzta a lóbőrt, addig mi leszerveztük az ezzel kapcsolatos dolgokat. Nagyon könnyen ment minden, mivel kiderült, hogy a pilóta nagy rajongója Sándor munkásságának, így még egy kis kedvezményt is kaptunk.           Visszaérkezve Szalontára gyorsan beugrottunk venni néhány dolgot a reggelihez, hogy ne legyen feltűnő távollétünk. Mikor beléptünk a házba, Sándor rögtön magára kapta a szemkötőt, egyből indulni is akart.           Mikor meglátta a repülőt nagyon izgatott lett, most viszont, hogy másodperceken belül ugranunk kell, már nem tűnik olyan elszántnak, bár ez ránk is igaz volt. Megemberelve magunkat, kezembe vettem az irányítást, előre mentem, majd elkapott a pánik, ezért adtam egy kis lendületet Sándornak. Jánossal rögtön utána ugrottunk, eleintve o

5. Nap

  2023.04.17., Nagyszalonta           Tegnap már túl fáradt voltam hozzá, hogy leírjam Sándor mennyire örült, hogy láthatja kedves barátját. Azonban biztosíthatok mindenkit afelől, hogy Sándor barátunk rendkívűl el volt ragadtatva, mikor rájött hol is vagyunk.           Mára egy elég izgalmas napot terveztünk Jánossal barátunknak. Szinte már magának kötötte be a szemét, mikor megtudta, hogy autóba kell ülni az úti célunkig. Megérkezve a helyszínre mi is elbizonytalanodtunk Janival, hogy biztos jó helyre hoztuk-e. Viszont láttuk, hogy az eddigi kedvtelen tekintet hirtelen egy játékos, kisfiús mosolyba alakul. Ki ne szeretne elmenni egyszer paintballozni?           Most álljatok meg egy pillanatra. Csak képzeljétek el, ahogy a húszas évei elejében járó híres költő, Petőfi Sándor, a harmincas éveihez közeli nagysikerű Arany Jánossal, illetve velem, akit nem sokan ismernek, együtt bevonul a csatába terepszínű kezeslábasban egy hatalmas puskával a kezében. Igen, szerintem is érdekes l

4. Nap

  2023.04.16., Debrecen           Az óvoda udvarán ülök a homokozóban és várat építünk Sanyikával. Egyszercsak meglátom, hogy szabaddá válik egy hinta. Elkezdek szaladni felé, de Sanyika gyorsabb, mint én és elfoglalja előlem. Elkezdtem sírni, de ekkor a híres Petrovics Sanyika átadta nekem a helyét, itt kezdődött el az elválaszthatatlan barátságunk... A következő pillanatban már arra keltem, hogy csörög a vekker. Egy újabb csodás nap kezdődik! Remélem érződik az irónia...           Egyből eszembe jutott az álmom, amit egy lenyűgöző ötlet követett. A legjobb módja annak, hogy barátomat felvidítsam az, hogy elviszem Arany Jánoshoz. Már megszokhatta különleges utazási szokásaimat, így magamhoz híven bekötött szemmel bevágtam a kocsiba és útnak indultunk Nagyszalonta felé, persze ezt ő nem tudhatta.           Mikor a méhkeréki határátkelőhöz értünk elfogott a pánik, hogy mit is mondanak majd a határőrök, ha meglátják, hogy mellettem ül egy bekötött szemű, hangosan horkoló férfi. Meg