4. Nap

 

2023.04.16., Debrecen

          Az óvoda udvarán ülök a homokozóban és várat építünk Sanyikával. Egyszercsak meglátom, hogy szabaddá válik egy hinta. Elkezdek szaladni felé, de Sanyika gyorsabb, mint én és elfoglalja előlem. Elkezdtem sírni, de ekkor a híres Petrovics Sanyika átadta nekem a helyét, itt kezdődött el az elválaszthatatlan barátságunk... A következő pillanatban már arra keltem, hogy csörög a vekker. Egy újabb csodás nap kezdődik! Remélem érződik az irónia...

          Egyből eszembe jutott az álmom, amit egy lenyűgöző ötlet követett. A legjobb módja annak, hogy barátomat felvidítsam az, hogy elviszem Arany Jánoshoz. Már megszokhatta különleges utazási szokásaimat, így magamhoz híven bekötött szemmel bevágtam a kocsiba és útnak indultunk Nagyszalonta felé, persze ezt ő nem tudhatta.

          Mikor a méhkeréki határátkelőhöz értünk elfogott a pánik, hogy mit is mondanak majd a határőrök, ha meglátják, hogy mellettem ül egy bekötött szemű, hangosan horkoló férfi. Megkönnyebbülésemre éppen Farkas László volt szolgálatban, akivel nyolc évig egy osztályba jártam. Gyorsan kipattantam az autóból és elmagyaráztam neki a helyzetet, így nagy szerencsémre nem tartóztattak le emberrablás kíserlete miatt.

          Értesítettem Jánost, hogy nemsokára érkezünk a megbeszéltek szerint, majd továbbindultunk. Leparkoltam Jani háza előtt, ő pedig már kint állt az utcán. Óvatosan kisegítettem Sándort is, majd megmondtam neki, hogy ki kell találnia ki áll előtte. Nem telt neki sok időbe, elég volt csak a bajuszát megfognia és máris rájött, hogy maga a híres költő az, Arany János.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

9. Nap

6. Nap

5. Nap