4. Nap
2023.04.16.,
Debrecen
Az óvoda udvarán ülök a homokozóban és
várat építünk Sanyikával. Egyszercsak meglátom, hogy szabaddá válik egy hinta.
Elkezdek szaladni felé, de Sanyika gyorsabb, mint én és elfoglalja előlem.
Elkezdtem sírni, de ekkor a híres Petrovics Sanyika átadta nekem a helyét, itt
kezdődött el az elválaszthatatlan barátságunk... A következő pillanatban már
arra keltem, hogy csörög a vekker. Egy újabb csodás nap kezdődik! Remélem
érződik az irónia...
Egyből
eszembe jutott az álmom, amit egy lenyűgöző ötlet követett. A legjobb módja
annak, hogy barátomat felvidítsam az, hogy elviszem Arany Jánoshoz. Már
megszokhatta különleges utazási szokásaimat, így magamhoz híven bekötött
szemmel bevágtam a kocsiba és útnak indultunk Nagyszalonta felé, persze ezt ő
nem tudhatta.
Mikor
a méhkeréki határátkelőhöz értünk elfogott a pánik, hogy mit is mondanak majd a
határőrök, ha meglátják, hogy mellettem ül egy bekötött szemű, hangosan horkoló
férfi. Megkönnyebbülésemre éppen Farkas László volt szolgálatban, akivel nyolc
évig egy osztályba jártam. Gyorsan kipattantam az autóból és elmagyaráztam neki
a helyzetet, így nagy szerencsémre nem tartóztattak le emberrablás kíserlete
miatt.
Értesítettem
Jánost, hogy nemsokára érkezünk a megbeszéltek szerint, majd továbbindultunk.
Leparkoltam Jani háza előtt, ő pedig már kint állt az utcán. Óvatosan
kisegítettem Sándort is, majd megmondtam neki, hogy ki kell találnia ki áll
előtte. Nem telt neki sok időbe, elég volt csak a bajuszát megfognia és máris
rájött, hogy maga a híres költő az, Arany János.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése