8. Nap

 

2023.04.20., Nagykároly

          Korán reggel elindultunk Nagykárolyba. Sándornak már ténylegesen hiányzott a szemkötő, kicsit szomorú lett, mikor megtudta, hogy máris megyünk Nagykárolyba. Az út végéhez érve meguntam a folyamatos nyavajgását, ezért ismét előkerült a híres sál. Nem is gondolta, hogy ezúttal nem csak az autóút alatt kell viselnie, hanem míg be nem érünk a házba.

          Mikor levettem róla a szemkötőt, nem is hitte el, hogy ott áll minden barátja. Meglepődöttségében még egy könnycsepp is kicsordult a szeme sarkából. Elkezdtünk bulizni, ám egyszer csak meghallottam a csengőt. Mentem ajtót nyitni és nagy csodálkozásomra Júlia állt ott. Alig nyitottam ki az ajtót, Júlia berontott és Sándort kereste. Ahogy meglátta, Sándor lefagyott, Júlia pedig végig a szemébe nézve e sorokat idézte: Én szeretlek, és szerelmem,/ E végtelen áradat,/ Mint földet az özönvíz,/ Eltemette múltamat.”. Sándor megilletődve és kicsit lesokkolva állt az emberek között, Júlia viszont nem zavartatta magát a tömeg miatt, hanem bocsánatot kért tőle a viselkedéséért. Ekkor a szerelmes Petőfi Júlia derekát megragadva húzta magához közel, és egy szerelmes csókban forrtak össze, ami egyben a bocsánatkérés elfogadását is jelentette.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

9. Nap

6. Nap

5. Nap