8. Nap
2023.04.20., Nagykároly
Korán
reggel elindultunk Nagykárolyba. Sándornak már ténylegesen hiányzott a
szemkötő, kicsit szomorú lett, mikor megtudta, hogy máris megyünk Nagykárolyba.
Az út végéhez érve meguntam a folyamatos nyavajgását, ezért ismét előkerült a
híres sál. Nem is gondolta, hogy ezúttal nem csak az autóút alatt kell
viselnie, hanem míg be nem érünk a házba.
Mikor
levettem róla a szemkötőt, nem is hitte el, hogy ott áll minden barátja.
Meglepődöttségében még egy könnycsepp is kicsordult a szeme sarkából.
Elkezdtünk bulizni, ám egyszer csak meghallottam a csengőt. Mentem ajtót nyitni
és nagy csodálkozásomra Júlia állt ott. Alig nyitottam ki az ajtót, Júlia
berontott és Sándort kereste. Ahogy meglátta, Sándor lefagyott, Júlia pedig végig
a szemébe nézve e sorokat idézte: “Én szeretlek, és szerelmem,/ E végtelen áradat,/ Mint
földet az özönvíz,/ Eltemette múltamat.”. Sándor megilletődve és kicsit lesokkolva állt az emberek
között, Júlia viszont nem zavartatta magát a tömeg miatt, hanem bocsánatot kért
tőle a viselkedéséért. Ekkor a szerelmes Petőfi Júlia derekát megragadva húzta
magához közel, és egy szerelmes csókban forrtak össze, ami egyben a
bocsánatkérés elfogadását is jelentette.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése