1. Nap
2023.04.13., Nagykároly
Kedves
olvasók! Egy szép tavaszi reggelen, mikor Petőfihez érkeztem, búsan pipázott
asztalánál ülve, körülötte tengernyi eldobált papírgalacsin. Megszólítottam őt,
mire felugrott asztalától és hevesen elkezdte magyarázni szerelmi történetének
végét. Pont ahogy gondoljátok, Júlia szakított vele...
Sándor
teljes mértékben a padlón volt, tekintve, hogy éppen most törték darabokra a
szívét, valamint egy ürességet érzett, amit még soha nem tapasztalt. Elővettem
egy üveg bort, bár tudtam, hogy ő nem iszik, most mégis szüksége volt neki is
erre.
Két
korty között csengetésre lettünk figyelmesek, majd mikor ajtót nyitottam a
postás állt az ajtóban, s szótlanul átadott egy levelet. Sándornak volt
címezve, ezért át is adtam neki. Mikor kibontotta és megnézte, hogy mi áll
benne, láttam ahogy a barátomnak ma már másodszor törik össze a szívét.
Leroskadt a székébe, én meg folyamatosan kérdezgettem őt, hogy mégis mi történt.
Sándor csak szomorúan felém nyújtotta a kapott levelet. Miközben olvastam e
sorokat: “Nem, nem! Azt mondd, hogy szeretsz már,/ Mondd, hogy engemet
szeretsz,/ És ez a szó életemnek/ Egy új teremtője lesz.” barátom szólt közbe,
hogy szeretne egyedül lenni, így hazamentem. Már húsz éve ismerem, de ilyennek
még soha nem láttam…
Otthon
egy brilliáns ötlet pattant ki a fejemből, amellyel segíthetek pajtásomnak.
Most viszont elköszönök tőletek, még rengeteg dolgom van holnapig.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése