1. Nap

 

2023.04.13., Nagykároly

          Kedves olvasók! Egy szép tavaszi reggelen, mikor Petőfihez érkeztem, búsan pipázott asztalánál ülve, körülötte tengernyi eldobált papírgalacsin. Megszólítottam őt, mire felugrott asztalától és hevesen elkezdte magyarázni szerelmi történetének végét. Pont ahogy gondoljátok, Júlia szakított vele...

          Sándor teljes mértékben a padlón volt, tekintve, hogy éppen most törték darabokra a szívét, valamint egy ürességet érzett, amit még soha nem tapasztalt. Elővettem egy üveg bort, bár tudtam, hogy ő nem iszik, most mégis szüksége volt neki is erre.

          Két korty között csengetésre lettünk figyelmesek, majd mikor ajtót nyitottam a postás állt az ajtóban, s szótlanul átadott egy levelet. Sándornak volt címezve, ezért át is adtam neki. Mikor kibontotta és megnézte, hogy mi áll benne, láttam ahogy a barátomnak ma már másodszor törik össze a szívét. Leroskadt a székébe, én meg folyamatosan kérdezgettem őt, hogy mégis mi történt. Sándor csak szomorúan felém nyújtotta a kapott levelet. Miközben olvastam e sorokat: “Nem, nem! Azt mondd, hogy szeretsz már,/ Mondd, hogy engemet szeretsz,/ És ez a szó életemnek/ Egy új teremtője lesz.” barátom szólt közbe, hogy szeretne egyedül lenni, így hazamentem. Már húsz éve ismerem, de ilyennek még soha nem láttam…

          Otthon egy brilliáns ötlet pattant ki a fejemből, amellyel segíthetek pajtásomnak. Most viszont elköszönök tőletek, még rengeteg dolgom van holnapig.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

9. Nap

6. Nap

5. Nap