3. Nap

 

2023.04.15., Debrecen

          Reggel amint felkeltünk az első utunk a színházba vezetett, ahova szerveztem neki egy találkozót egy gyerekkori barátjával, Prielle Kornéliával. Nelli, ahogy hívja Sándor, a színházban dolgozik, mint színésznő, ezért el tudta intézni, hogy pajtásom kicsit jobban megszemlélhesse az épületet. Láthatólag ez jól esett Sándornak, de semmi nem tudta elfeledtetni vele Júlia hiányát.

          Nelli és Sándor nagyon jól elvoltak együtt, én már nem is kellettem oda. Láttam Sándoron, hogy végre kicsit felszabadultabb lett, már annyira nem hagyta hidegen a környezete sem, ami melegséggel töltötte el a szívemet.

          Kis idő múlva éreztem Sándoron, hogy vissza szeretne menni a hotelbe, ezért finoman utaltam rá, hogy már későre jár. Mikor leültünk a szobában, ő csak elővett egy kis noteszt és elkezdett firkálni bele. Én csak kíváncsian néztem, míg végül egyszer csak, mintha olvasott volna a gondolataimban, átnyújtotta az irományát.

          Tüstént elkezdtem olvasni kincset érő sorait, melyek így szóltak: “Egy gondolat bánt engemet:/ Ágyban, párnák közt halni meg!/ Lassan hervadni el, mint a virág,/ Amelyen titkos féreg foga rág”. Rájöttem, hogy ha nem szervezek valami nagyon szórakoztató programot a kis nyaralásunkba, akkor nem tudok segíteni neki elnyomni ezt a búskomor hangulatát. Szurkoljatok, hogy sikerüljön!!!