2. Nap

 

2023.04.14., Nagykároly

          Folytatva a tegnap elkezdett történetemet, már korán reggel jóbarátom házánál kopogtattam. Ahogy kinyitotta az ajtót bekötöttem a szemét, majd beültettem a kocsiba és mindkettőnk csomagját betettem a csomagtartóba és elindultunk a nagy kirándulásunkra.

Sándor barátomnak egész végig nem volt kedve semmihez sem, az úton is csak egyszer kérdezte meg azt, hogy hova megyünk. Mikor meghallottam a zenét a rádióban: “Mert nyalni csak úgy lehet,/ Ha élvezzük az ízeket./ Nyaljuk a fagylaltot,/ A mézesmadzag elfogyott./ Éljük az életet,/ Élvezzük amíg lehet.” teljes mértékben meg voltam róla győződve, hogy meg kell állnunk fagyizni, mert az minden bánatot elűz. Vámospércsen meg is álltunk, itt már kénytelen voltam levenni a szemkötőt róla. Először a Kis-Virág cukrászdát látta meg. Teljesen közömbös arckifejezéssel kezdett el sétálni felé. Igazából a fagyi sem segített semmit az ő esetében, így visszakötöttem a szemét és továbbindultunk.

          A  nagy csend közepette Sándor bejelentette, hogy neki bizony verset írni támadt kedve, de nem engedtem meg neki, mert nem tudhatja meg, hogy hova megyünk. Sándor nem elégedett meg a válaszommal, hanem azt mondta, hogy akkor vegyem fel hangfelvételre őt, nehogy elfelejtse mit mondott. Eleget tettem kérésének és mire készen lett a versével, már oda is értünk.

          Nagyon fáradtak voltunk a hosszú út miatt, így csak lefeküdtünk aludni. Holnap írok, ne felejtsétek el megnézni az új híreket!